Cikkek

Idén július elején körülbelül negyvenedmagammal sétáltam, sőt inkább sétáztam három napot a kislődi kalandpark csodálatos környezetében. Ám itt nem a testmozgásról van szó, hanem sokkal inkább újságírásról; hiszen a SÉTA a Sajtó és Tanulás rövidítése; s ezt a nevet viseli a Pannon Lapok Társaságának egy ifjú újságírópalántáknak szánt programja. Lényege, hogy a tanév során cikkeket írunk a megyei napilapba, és a szerkesztők kiválasztják azokat az írásokat, melyeket elég jónak találnak a megjelenéshez.

A tavalyi tanév során igyekeztem érdekes cikkeket írni, s így ért az a meglepetés, hogy az előbb említett SÉTA táborban meghívottként vehettem részt, hiszen az őszi szezon Vas megyei aranytollas diákja lettem. De nme egyedül utaztam, mert a tavaszi aranytollas szintén iskolánk diákja, Horváth Flóra Gabriella lett. Szóval így ketten indultunk Kislődre, a SÉTA táborba, ahol még egyikünk sem járt. Bátran kijelenthetem, hogy életem egyik legjobb tábora volt ez. Hogy miért is? Elsősorban a remek szervezés miatt. A három nap során délelőttönként és kora délután érdekes előadásokat hallhattunk médiaszemélyiségektől: televíziós műsorvezetők, újságírók, professzorok, kutatók okítottak bennünket; a teljesség igénye nélkül néhány nevet sorolok csak:Dr. Balázs Géza, Juhász Bálint, ifj. Rozmán László és Azurák Csaba. Nagyon sok új információval gazdagodtunk az interaktív előadásokon. Emellett a táborban megalapítottuk a SÉTA rádiót, mely az ott töltött idő alatt reggeli műsorokat sugárzott. Nagy élmény volt számomra, hogy részt vehettem ebben is, és itt is nagyon sok újat tanulhattam. Sőt életem első – jégeső ihlette –televíziós tudósítását is elkészíthettem. Mindemellett természetesen sok cikket írtunk, hiszen ennek céljából éjjel-nappal laptopok álltak a rendelkezésünkre. Jó érzés volt látni, hogy a délelőtt megírt cikkem másnap reggel már a Vas Népében volt olvasható.

Ám természetesen nemcsak a kemény munkáról szólt a három nap, hiszen számos izgalmas program várt még ránk. Egyik délután például akadályversenyen vettük részt, melynek során igazi csapatokká kovácsolódtunk. Másnap este pedig egy vetélkedő keretében mérhettük össze tudásunkat és kreativitásunkat. Amikor pedig leszállt az éjszaka, előkerültek a gitárok, a versek, és ismerkedett a nagy csapat. hiszen ha ennyi humán beállítottságú „művészlelket” összezárunk, hogyan is lenne máshogy az ismerkedés? Számomra rendkívüli érzés volt, hogy ilyen sok emberrel ismerkedhettem meg, köthettem barátságot, akik hasonlóan gondolkodnak, mint én. Sohasem fogytunk ki a beszédtémából!

Összegezve ha pontozni kellene a tábort, én tízből tíz pontot adnék. Nagyon jól éreztem magam, és remélem, hogy lesz lehetőségem a jövő nyáron is részt venni benne!